Nincs más lehetőség, hinni kell a szabad akaratban...

politikai vélemények

Bodó Pál

 

Bibó István fasizmus-képének kontúrjai

 (Mikes International, Den Haag, Hollandia, 2004)

Az utóbbi időszakban hazánkban a rendszerváltoztatás óta számos politikai, politológiai, filozófiai kérdés új megvilágítást nyert. Ez talán az utóbbi évek pozitív sajátossága: a politikai filozófia alapkérdései újra tárgyalhatókká váltak. Egyik jó példája ennek Bibó István életműve, amely mintegy tárháza a demokrácia kérdéseit érintő problémáknak. Bibó szerepe a magyar politikai gondolkodás színpadán meghatározó jelentőségű. Frappáns, mindig találó, pontos és feszes, ugyanakkor meghökkentően asszociatív megfogalmazásai sokszor túlmutatnak a tárgyalt kérdések keretein és általános történetfilozófiai távlatokat vetítenek elénk. Bibó István művei széles spektrumát tárgyalják politikai és filozófiai alapkérdéseinknek. A nemzeti kereteken túl gyakran tárgyal történelmi, filozófiai és jogi problémákat is, sőt otthonosan mozog közigazgatási kérdések körében is. A széles skálán belül véleményem szerint - deskriptív és normatív tendenciák révén interpretálhatók alkotásai. Műveinek egy része, talán épp klasszikus tanulmányai, szép példái a feszes megfogalmazásra törekvő, széles körű tényanyagra épülő leíró ábrázolásnak, míg más esetekben szembetűnően normatív megállapítások keretezik fejtegetéseinek logikai és történeti kontextusát. Ez a bizonytalanság a mindenkori egyensúlyi helyzetet illetően feltételezésem szerint alapvető jelentőségű. Bibó műveinek jelenleg nincs elfogadottnak tűnő hermeneutikai modellje. Ily módon olyan interpretációs problémák lépnek fel, amelyek magyarázzák - a rendelkezésre álló összkiadás ellenére - a Bibó-olvasatok szerteágazó voltát, azt, hogy műveinek értelmezése különböző politikai indíttatásként és sokszor egymásnak is ellentmondóan megy végbe. Úgy tűnik, az is a fenti interpretációs hiátus eredménye, hogy Bibó István műveire általában csak absztrakt, formális alapon hivatkoznak egy általában vett liberalizmus oldaláról - noha a politikai-filozófiai fogalmak konkrét politikai, alkotmányjogi, jogelméleti tényanyagtól független használatának ő maga volt a legnagyobb ellensége. A jelen dolgozat csak érintheti, felvetheti a fenti nehézséget, amelynek a megoldása a jövőt érintő feladat. E feladat megoldása után lehet csak a bibói válaszokat tényleges helyértéküknek megfelelően megérteni, s a mindenkori kérdésfelvetések morális jellegének, az értéksemleges, tudományos leírásnak és a hierarchikus szintek bemutatásának minden Bibó-tanulmányban jelen levő sajátos erőterét, „atmoszféráját", lenyűgöző varázsát megtalálni.

Az imént említett nehézségek figyelembevételével szeretném értelmezni Bibó István gondolatait. A jelen esetben egyik gyakran érin­tett területen, a fasizmus kérdését illetően kísérem figyelemmel azt a képet, amely műveiben e téren kirajzolódik. Kétségtelenül igaz, hogy a fasizmusról írt tanulmányai, a kérdést érintő írásai olyan történelmi politikai légkörben keletkeztek- a második világháború utáni években -, amikor szinte elképzelhetetlennek tűnhetett a jelenség ideológiamentes tárgyalása. Ily módon a probléma vizsgálata két szempontból is érdekes lehet. Egyfelől fontos a politikai-filozófiai „panoráma", a kor­függés miatt, másrészt pedig a miatt az elméleti reakció miatt, amely Bibó reagálását tartalmazza az adott korban e téren felvetődő kérdésekre. Sőt, lehetséges egy harmadik vetület is, amely azonban a jelen dolgozatban nem játszik szerepet: hogyan lehet megteremteni az „átmenetet" a jelenkori újfasiszta mozgalmak értékelése irányában, illetve miképpen járul hozzá a fasizmus-elmélet e tendenciák elméleti megértéséhez.(1)

Elméleti értelemben a fasizmus megértése két szempontból fontos. Mindenekelőtt azért, mert a fasizmus-elmélet lehetővé tette a német nemzeti szocializmus rendszerének átfogó megértését és ezzel összefüggésben interdiszciplináris elméleti háttér megteremtését. Ugyanakkor csak egy fasizmus-kritika révén válhat lehetővé az elméleti leegyszerűsítések elkerülése és az inkonzisztens mozzanatok kiküszöbölése. Németországban 1931-től indult meg a kutatás az ezzel összefüggő filozófiai, szociológiai és gazdaságtani problémák terén..(2) Kezdetben elsősorban filozófiai vizsgálatok zajlottak, amelyek a Horkheimer és Adorno gondolatvilágában fontos szerepet betöltő instrumentális ész mibenlétére irányultak, s nem párosultak emprikus kutatási szempontokkal.(3) Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a korlátozott racionalitás-felfogás okozta nehézségeket diszciplináris vizsgálatok segítségével fel lehet oldani, és ezáltal egy gyümölcsöző filozófiai fasizmus-elmélet alapjait is meg lehet teremteni. Az így erősödő kritikai elmélet első feladata annak bizonyítása volt, hogy egy filozófiai fasizmusértelmezés hozzájárul a társadalmi-politikai jelenség megértéséhez. Ennek érdekében mindenekelőtt azt kellett levezetni, hogy a fel-világosodáskritikai, racionalista észfogalom, illetve ennek filozófiai elmélete és a nemzeti szocializmus között kapcsolat áll fenn. Amennyiben e kapcsolat szükségszerű, lehetséges egy olyan álláspont, amely szerint az úgynevezett nemzeti szocialista racionalizmus fogalmát egy általános civilizáció-kritikával kapcsolja össze. Az elmélet konzekvenciáit nem vállaló értelmezés a fenti megközelítéssel szemben előtérbe állítja az értékelő, ideológiai szempontokat, s elveti a filozófiai fasizmuselméleteket, mint amelyek nem adnak módot releváns megértésre. E két véglet között húzódnak a nemzeti szocializmus típusfogalma alapján létrejövő modellek, melyek mindegyike sajátos kísérletnek tekinthető, melynek célja a nemzeti szocializmus lényegének, az adott társadalmi-politikai jelenség szemléletének a meghatározása. A viták során három különböző álláspont körvonalazódott. Az első szerint a nemzeti szocializmus megjelenési formái olyannyira különbözőek, hogy nem lehet általános fogalomról beszélni, míg az ezzel ellentétes felfogás szerint van európai modell, általános forma, s a nemzeti szocializmus nem más, mint a német fasizmus. A harmadik megközelítés szerint a fasizmus a totalitárius rendszer sajátos változata. Ez utóbbi felfogás főként századunk hatvanas éveiben erősödött fel.

A harmincas évek vitáinak kiindulópontja a fel-világosodáskritika, a szubjektív ész ma már klasszikusnak számító elmélete. Mindez Horkheimer és Adorno műveiben történetfilozófiai háttér előtt valósul meg, s eredménye az instrumentális ész elutasítása, s végül totális észkritika. A nemzeti szocializmus lázadás a nyugati racionalitás ellen, a német modernitás külön útja, amely tanuláspatológiai jellegű „üzemzavar", szakadás a német fegyelem és felelősség, valamint a szabad „felelőtlen tettek" világa között. Egy konvencionális morál elvetése a poszt-konvencionalizmus jegyében. A létrejövő uralmi forma felborítja racionalitás és uralom viszonyát, megszünteti e viszony szükségszerűségét, s ezzel együtt a felvilágosodás esélyét (4) Mivel ilyen körülmények között a modernizációs folyamatok antiliberális úton mennek végbe, a jogállamiság eszméje a jogtalanságot teljesíti ki. Történelmileg szemlélve a nemzeti szocializmus a liberális eszmékből való kiábrándulásban (Weimari Köztársaság) gyökeredzik, s azzal párhuzamosan alakul ki, ahogyan erősödnek a monopolkapitalista tendenciák, s ahogyan a pártbürokrácia átveszi a gazdasági folyamatok irányítását, megteremtve a „politika primátusát". A filozófiai háttérben felismerhető alternatívák: egyfelől a célracionalitás és az instrumentális ész azonosítása és átfogó felvilágosodás-kritika, másfelől a két racionalitás-forma különválasztása, amely lehetővé teszi, hogy a nemzeti szocializmust ne egyértelmű modern racionális uralomként lehessen kezelni. A parlamentarizmus kudarca Weimarban megsemmisítette a demokrácia vagy diktatúra dichotómiáját és az autokratizmus vagy nemzeti-szocialista diktatúra alternatívájával helyettesítette. A hagyományos német bürokratizmus elve­tése tovább erősítette a formálisnak bizonyult demokrácia elvetését és egy igazi szocializmus - a nemzeti szocializmus - igényét vetette fel kezdetben. Végül a gazdasági liberalizmus egy, az egyéniséget maga alá temető irracionális totalitás rémképét vetítve előre, indukálta az ész végső szétesésének tudatát, s erősítette a nacionalizmust, amely az időszerű formában maga volt a fasizmus.

Gazdasági téren a fentiekkel összhangban a nemzeti szocializmus vagy kapitalista tervgazdaság, amelyben a piaci törvények leépülnek, s a totális technikai racionalitás világában létrejön az államkapitalizmus, vagy pedig totális monopolkapitalizmus. Az államrend, amely a nemzeti szocializmusnak megfelel, elveszti homogenitását, s négy hatalmi pólus, az ipar, a hadsereg, a párt és a bürokrácia mozzanatainak mindenkori egymásra hatásai révén működik, s a modern állami hatalom csúcspontjaként az állam totalizálását a mozgalom totalizálása váltja fel, megszűnik a társadalomelméleti háttér, s az ideológia csak a mindenkori célok eléréséért jön létre. Az alapvető kérdésre így már válaszolnunk lehet: a nemzeti szocializmus - az olasz korporatív megoldásoktól eltérően - értelmezhető történelmi jelenség, szemben az úgynevezett gengszter-elmélettől (marxizmus), amely azt gonosztevők művének tekintve értelmezhetetlenné teszi és így kiemeli a történelemből. Horkheimer szerint a nemzeti szocializmus a polgári rend, a fran­cia forradalom szellemi folytatása, a polgári minőséget közvetlen uralomként rögzíti. Az általa megtestesített szellem ellen nem lehet liberális eszmékkel és értékekkel harcolni. Az antiszemitizmus minden liberalizmus értékvesztését jelenti. A nemzeti szocializmus ellenszereit meg kell keresni a közösségi összefogás integrális elemeiben, az antiszemitizmus és az expanziós politika összefüggéseinek leleplezésével, valamint annak kimutatásával, hogy az antiszemitizmus egyet jelent Németországban a keresztényellenesség tartalmával.

Bibó István több jelentős írásában is foglalkozott a fasizmus sajátosságaival. Általában két oldalról közelítette meg a kérdést. Egyrészt vizsgálta a magyarországi események fasisztoid tendenciáit és a magyar politikai vezetés viszonyát a hazánkban érvényesülő fasiszta hatásokhoz. Másrészt tárgyalta a német nemzeti szocializmus sajátosságait, s a jelenség tudományos értékelésére törekedett, megpróbálva azt a német történelem folyamatába illesztve és a német mentalitás társadalom-lélektani közegébe ágyazottan értelmezni. Egy korai tanulmányában (5) - amelyben tömeglélektani, valamint pszichológiai alapú magyarázati elemek dominálnak - a német különállás természetét vizsgálva az ösztön és az értelem viszonyában keresi az okokat, s ezeket állítja szembe a cselekvés spontán lendületével. E cselekvéselméleti modellben a németek sajátossága az erő kultusza és alkalmazásának bizonytalansága, amely ellentmondás az elvek kultuszához vezet. Az ebből adódó kötelességetika adja az alapvető különbséget az angol és francia boldogságetikával szemben, amelyben az elvek ugyan sokszor merevek, mégis a cselekvés és a cél élő kapcsolata épül rájuk. A fenti cselekvéselméleti horizont alatt a politikai cselekvés zavart „légköre" jön létre, amelyben nem jönnek létre tömegmozgalmak, csupán elvtörténet, s így nincs igazi vezető réteg, a politika egyedülálló személyiségek ügye. Hatástörténeti jelentőségű a koncepció hátterében markánsnak tekinthető Weber-hatás, s úgy tűnik, Bibó a politikai cselekvés mellett a vezetői személyiség tipizációja terén is Max Weber műveire épít. Kiemelkedő éleslátásra utal, hogy a folyamatokat „belülről" szemlélő szerzőkhöz hasonlóan Bibó István is történelmi okokra hivatkozva a monarchikus és a köztársasági eszmékből való egyöntetű kiábrándultságban keresi a magyarázatot. Ezen túlmenően egy sereg ponton hasonló álláspontot körvonalaz, mint Horkheimer és Adorno, bár vélhetően műveiket nem ismeri ebben az időben. Bibó szerint a fasizmus a nacionalista és diktatórikus szocializmus gondolatát elfogadó kispolgárság és értelmiség támogatását élvezi. Noha az utóbbi kép meglehetősen nehezen teszi lehetővé a teoretikus, az ideológiai, a politikai és a történelmi szempontok elkülönítését, mégis jelentős Bibó törekvése a fasizmus és a marxizmus közötti rokon vonások és distanciális viszonyok tisztázására. Az antiszemitizmus forrásait illetően ugyancsak a különállás rögzítése áll előtérben, s a hivatkozás a zsidók racionális kultúra iránti ellenszenvére, az ellenséges környezetre és fejlett igazságérzetük miatti „támadó alapállásukra", talán nem a tényleges helyzet leírása politikai értelemben, mégis jól jellemzi Bibó István álláspontjának hangoltságát a társadalmi hisztéria természetét illetően. A végkövetkeztetés az európai helyzettudat stabilitásának paradoxona: stabil egyensúlyra lenne szükség, amelyet a békedöntés nem teremtett meg, noha létrehozta azt a jogi szervezetet, amely előfeltételezi e stabilitást. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy más tanulmányaiban Bibó álláspontja közel kerül a marxizmus fasizmusképéhez, legalábbis részletekben. A német hisztéria természetéről szólva (6) a fasizmust az európai béke szempontjából értékeli, bemutatva a német nemzeti öntudatot ért sérelmeket s a Németországgal szembeni előítéleteket, a német történelem zsákutcáit, s e folyamatban a fasizmus szerepét úgy értékeli, mint feudális, kapitalista, militarista felsőbb osztályok védelmi szervezetét a demokratikus haladás, a szocialista forradalom ellen, mint amely szerep lényege a fejlődés deformációja. Noha a fasiszta irracionalizmus racionális elemekre is épít, alapja mégis az önrendelkezésért folytatott harc, mint hatalomkultusz, s a folyamatosan erősödő szembekerülés a nemzetközi egység, demokratizálódás és szocializmus eszméjével.

 

 

1. Összefoglaló jellegű műként ajánlható: Michael Schäfer: Die Rationalität des Nationalsozializmus című kötete,  Beltz Atheneum Verlag, Weinheim 1994.

2. A vizsgálatok a Szociális Kutatások Intézetében (Institut für Sozialforschung) folytak. Az empirikus vizsgálatok Neumann és Kircheimer nevéhez fűződtek.

3. A felfogás Parsons nevével fémjelezhető.

4. H. Schnädelbach tétele

5. Bibó István: Válogatott Tanulmányok IV, kötet 107-129 p.

6. Bibó István: Válogatott Tanulmányok I. kötet 365-482 p.

 


 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 217
Tegnapi: 142
Heti: 496
Havi: 2 691
Össz.: 1 687 664

Látogatottság növelés
  |     |     |  
Oldal: Bibó-tanulmány
Nincs más lehetőség, hinni kell a szabad akaratban... - © 2008 - 2017 - bodopal.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Laptop 1 Ft-ért? Regisztrálj most! - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »